Lelepleztük Sydney Scottot!

Igen, már nem titok, hogy Sydney Scott néven jegyzem a Szélhámos-sorozatot. Miért vágtam bele ebbe az álneves megjelentetésbe úgy, hogy közben a saját nevemen szerzőként már szerencsére igen nagy olvasótáborral rendelkezem?

Mert ezek a kötetek nem ugyanolyanok, mint a Fejős Éva-regények. Néhány klisét felkapva és bedolgozva, kikacsintva és kimosolyogva az olvasóra megírtam a modern huszonegyedik századi mesét, amit – általában – külföldi szerzők hirdetnek vérkomolyan, a “szexi, bátor” ilyen-olyan regényt, amiben a hős jóképű, gazdag, a nők álma, a csaj gyönyörű, fiatal, pályakezdő (értsd: nincs pénze). Hát az én Borám körmös és sminkes, Arielem pedig a világ hatodik legjobb teniszezője, akik egy “ál-reality-ben” szerepelnek, kamu kapcsolatot felvállalva, de csak ők tudják, hogy kamuszerelmesek. Innentől mennek a dolgok a szokásos úton (nem a fejősévás, sok szálon futó történetvezetéssel), és azt hiszem, mégis sikerült megmutatnom, hogy kikacsintva, cinkosan is sok humorral, jópofán, egy kicsit a műfajjal incselkedve született meg a történet.

Amelynek olvasói pozitív visszajelzéseket küldtek, hiszen megírtátok: egy nap alatt felfaltátok a könyvet, rengeteget nevettetek, volt, aki azt mesélte később, a Szélhámos játszma bemutatóján, hogy hangosan nevetett a metrón, más a kertben, már azt gondolta, bolondnak nézi a szomszéd, de annyira tetszett nekik a regény.

A pozitív visszajelzések miatt, és azért, mert valójában egy játék részesei vagytok, vagyunk, úgy döntöttem, hogy nem várom ki a harmadik rész megjelenését (eredetileg úgy terveztem), hanem már a második rész megjelenésekor leleplezem magam.
Hihetetlen, milyen izgalom volt bennem Sydney Scott-ként: Fejős Évaként sosem izgultam ennyire könyvbemutatón, dedikáláson, mint most. Szerencsére nagyon örültetek, hogy én vagyok Sydney Scott, és nagyon jólesik, hogy alig várjátok már a harmadik részt!

Megnézem a Szélhámos szerelmet!

Megnézem a Szélhámos játszmát!