Mi kell a boldogsághoz?

Ha tavasz, akkor kinyílunk. A szívünk is befogadóbb és jobban készen áll a  szenvedélyre, mint télen – itt az ideje felfrissíteni a párkapcsolatunkat, és aki még egyedülálló, arra is várhat a szerelem…

Fejős Éva írása

Észrevettétek már, hogy ahogyan megszabadulunk a sok réteg téli ruhától, a lelkünk is szabadabbá válik, és nyitottabbak leszünk programokra, barátságokra, új tervekre, új élményekre?

Ez az az időszak, amikor a párkapcsolatunkat – bármennyire jól működik is – elkezdjük felfrissíteni, sőt az egyedülállóak általában könnyebben ismerkednek a másik nemmel, és alakulhat ki szerelem. Nem véletlenül van körülöttünk sok olyan pár, amelyeknél tél végén-tavasszal lobbant fel a láng (igazság szerint nálunk is így történt annak idején, de csak nyár végén mertük bevallani egymásnak…).

De mi is történik, amikor hirtelen szerelembe esünk, és az orrunkra biggyesztjük azt a bizonyos rózsaszín szemüveget?

– A hormonrendszerünk lép akcióba, amikor valaki megtetszik – mosolyog szakértőnk, dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos. – A másikból kiáradó illatanyagoknak, a feromonoknak óriási a jelentőségük. A feromon valójában a hónalji nyirokmirigyekből “párolog ki”, de nem érezzük izzadságszagnak, valójában a tudatalattinknak szól ez az üzenet, tudatalatti vágykeltők, sokan egyéni szaglenyomatnak nevezik. A feromonok döntik el, hogy vonzódunk-e a másikhoz, vagy esetleg (bármilyen jóképűnek, illetve csinosnak látjuk is a másikat) taszítjuk egymást. Aztán ha kedveljük egymás feromonjait, és alakulgat a kapcsolat, más hormonok is akcióba lépnek, például felpezseg bennünk az adrenalin, de a szerotoninnak, az endorfinnak és az oxitocinnak is óriási a szerepe abban, hogy a kapcsolat tartós lesz-e. A szerotonin egyfajta ingerületátvivő anyag, az endorfin az agyműködést szabályozza, és például természetes fájdalomcsillapító hatást is köszönhetünk neki.

A boldogsághormon jelezheti előre a tartós kapcsolatot

Pszichiáter szakértőnk szerint a tartós szerelemhez az endorfin és az oxitocin által keltett “jutalmazó érzés” szükséges – ha ezek nem szabadulnak fel az emberben kellő mértékben, akkor inkább csak “zsákmányszerzés” lesz a kapcsolatból, és kötődés esetleg nem alakul ki. Az endorfint boldogsághormonnak is nevezzük, nem véletlenül, ezek egy jól működő, tartós kapcsolatban folyamatosan jelen vannak (a kapcsolat minőségétől függően), viszont aki egyik “szerelemből” a másikba ugrik, annak általában az andrenalinszint emelkedése a fontos, vagyis az izgalmi, zsákmányszerző állapot – de nemigen élik át kapcsolataikban a tartósságot is garantáló érzéseket, amelyeket az endorfin, illetve a kötődésért (is) felelős oxitocin felszabadulása segíthet megtartani.

– A szerelembe esés mámoros hónapjait az “egybeolvadás” jellemzi: nincs ő, nincs én, hanem csak mi vagyunk, a nap huszonnégy óráját együtt töltenénk, gyakran aludni sem tudunk, pörgünk, de az agyunkban csak ő, vagyis a kettősünk jár – teszi hozzá dr. Somogyi Andrea. – Aztán ahogyan a rózsaszín szemüvegünket kezdjük le-letenni, tulajdonképpen már azért harcolunk, hogy önmagunkra találjunk. Mert nagyon szépek és idealizáltak vagyunk a saját szemünkben is egy új szerelem létrejöttekor, de a “mi”-érzésből azért előbb-utóbb fokozatosan visszatérünk saját magunkhoz is – ami nem baj! Ilyenkor többnyire kialakítjuk a párkapcsolatunk szabályait. Tudni kell, ha ebben az időszakban nem akarunk mindig a másikkal lenni, az nem a szerelem végét jelenti, hanem egyszerűen szükségünk van arra, hogy egyedül legyünk, és újra megtaláljuk önmagunkat. Persze én is látom, hogy egyesek ilyenkor megijedve rátelepednének a másikra, ami nagyon fullasztó lehet, és ettől óva intem a párokat.

Mi kell még ahhoz, hogy jó legyen?

A szerelembe esést és a tartósságot tehát az egyéni szaglenyomatunk és hormonjaink is szabályozzák, de ne higgyük, hogy a tartós párkapcsolatban ezeknek nincs szerepük! Sőt, ha tartósan nem éreznénk a boldogsághormon által keltett jó érzést a másikkal, akkor nyilván nem is tervezhetnénk hosszú távra.

Azonban nem csupán a hormonokra meg a feromonok “együttállására” van szükség ahhoz, hogy éveken, évtizedeken át boldogan éljünk együtt. Hanem bizony a közösen kialakított “szabályok” betartására, időnkénti újragondolására, a – szerelembe esés után nem sokkal is már fontossá váló – hasonló értékrendre, és közös célokra is. Sőt tapasztalatom és az ismerőseim körében látottak alapján nemcsak a közös célok fontosak, hanem legalább ennyire lényeges, hogy támogatni tudjuk a párunkat az egyéni céljai elérésében is! Az egyik ismerősöm például akkor érezte, hogy megromlott a házassága, amikor a férje kicsit lenézően, félvállról kezelte az ő célját, méghozzá azt, hogy állást, sőt szakmát szeretne váltani. Nem volt támogató, a saját munkáját tartotta fontosabbnak, úgy vélte, a felesége “unatkozik”, “követ dob az állóvízbe”, és már majdnem a válásig jutottak, amikor rájött, hogy a szakmai célok és a váltás igenis fontos a feleségének, és elkezdte komolyan venni a problémát. Nagy válság volt, de megoldották, és megerősödve jöttek ki belőle. De szerintem ti is láttátok-tapasztaltátok, ahogy nagy szerelmek, hosszú házasságok mennek át válságokon, és némelyik ki sem bírja, hanem véget ér. Nagyon banális példa, de a harmadik megjelenése többnyire azt jelzi, hogy valami baj van a kapcsolatban.

– Esetenként csak újra meg akarja élni az egyik fél a szerelembe esés felfokozott, eufórikus élményét, belevetítve a harmadikba a vágyait, de a kezdeti eufória lecsengése után jó esetben átértékeli a saját állandó kapcsolatát – magyarázza a pszichiáter, aki hozzáteszi: akkor képes valaki tartós hűségre, ha kellően érett a személyisége. – Nyilván kevesebb munka kell hozzá, ha egy új kapcsolatban, a harmadikat megismerve akarunk hozzáférni magunkban a szerelembe esés eufóriájához, mintha a tartós kapcsolatunkba fektetnénk több energiát, pedig utóbbival ugyanezt az eufóriát kiválthatjuk, azzal fokozva, hogy az egymás iránti kötődésünk is erősödik.

Mitől várhatod, hogy hosszú távon boldogok legyetek együtt?

A feromonok “együttállása” kiválthatja ugyan a lángra lobbanást, a többi említett hormon segítheti az elményülést és a kötődés kialakulását, azonban vannak olyan alapok, amelyekre támaszkodva nagyobb az esély a kapcsolat tartóssá válásához. Ilyenek például:

Hasonló értékrend

Ha nagyon különböző értékek fontosak számotokra, akkor sokkal nehezebb megteremteni a tartós együttélés alapjait. Te liberálisan nevelnéd a gyereketeket, ő pedig konzervatívan? Neked fontos az, hogy fenntarthatóságra törekedj, ő pedig fütyül az egészre? Egyikőtöknek lényegesek a családi kapcsolatok (és ezek elmélyítése), a másik felet ez hidegen hagyja? Sorolhatnám még a kérdéseket, amelyeken érdemes elgondolkozni, és ha sok a különbözőség, akkor szinte biztosan nagyon sokat kell majd a kapcsolatotokon dolgozni (vagy nagy kompromisszumokat kötnie egyik félnek) ahhoz, hogy jól működjenek a dolgok éveken, évtizedeken át.

2. Közös célok

Hogyan képzelitek el a jövőt, mondjuk hogy látjátok az öt évvel későbbi önmagatokat? Jó, ha hasonló célokat dédelgettek a közös jövővel kapcsolatban. Ha például a párod azt tervezi, hogy majd csak tíz év múlva (vagy sohasem) kötelezi el magát, te pedig esküvő/együttélés nélkül nem tudod elképzelni a jövőt, akkor azért érdemes arról beszélgetni, hogyan lehetne közelíteni az elképzeléseiteket. Persze ennél sokkal kisebb részcélokat is szerencsés megbeszélni, nehogy majd egy kisbabával a kezedben jöjj rá, hogy a párod valójában önálló kutatói életrevágyik az Antarktiszon, miközben te “hagyományos” életet szeretnél. (Direkt írtam szélsőséges példákat, de nyugodtan szelídítsétek meg őket, és gondoljatok bele, mennyire terveztek és álmodoztok hasonlóan!)

3. A másik céljainak támogatása

Jó, hogy vannak közös célok, de az egyéni fejlődéshez a saját célok elérése is hozzátartozik. Tehát, az előző példával élve, ha neki az Antaktiszon kutatás a szakmai célja, akkor érdemes már idejekorán rendezned magadban, hogy tudod-e támogatni ebben, hogyan képzeled el az életeteket, ha mindez megvalósul, és miben tudsz segíteni neki. Ugyanígy érdemes átbeszélni, hogy ő mennyire tartja lényegesnek a te egyéni céljaidat, tud-e támogatni az elérésükben, büszke lenne-e rád, ha sikerülne megvalósítanod, amiről álmodsz.

5 tipp, hogy tartósan boldog kapcsolatban éljetek

1. Közös idő, kettesben, amikor csak ti vagytok egymásnak, és nem otthon! Menjetek el akár egy fél napra, amikor kettesben vagytok (gyerekek nélkül), és megint kinyíltok úgy egymás előtt, mint a szerelembe esés időszakában! Időről időre ismételjétek meg (havonta egyszer szerintem célszerű) ezeket a meghitt együttléteket, beszélgetéseket – ne az otthoni négy fal között, hanem mozduljatok ki!

2. Közös program: egy kulturális élmény (mozi, színház, koncert), amikor nem egymásra figyeltek, mégis együtt vagytok és ugyanazt az élményt kapjátok, erősíti az összetartozást.

3. Program másokkal: látni őt, ahogy szépen fel van öltözve, ahogy másoknak tetszik – az újra fellobbantja benned a lángot, és fordítva! Nagyon javaslom az ilyen programokat (vacsora, baráti találkozók), amikor kicsit távolabbról, “idegen szemmel” is rálátsz a párodra, és felidézheted a kezdeti érzéseket!

4. Esti kibeszélések: sokan mondják, hogy ne aludj el haraggal a szívedben, és ebben szerintem sok az igazság. Ha nem beszélitek ki, mi okozza/okozta a feszültséget, mi a vita igazi oka, vagy ha nem bocsátotok meg egymásnak még amikor friss a seb, akkor az elfertőződhet, a konfliktus tovább gerjed, és idővel már azt sem fogjátok tudni, min robbant ki, és egyre távolabbá válik a megoldás.

6. Adjatok időt egymásnak (magatoknak is) az egyedüllétre! Nem biztos, hogy a nap 24 óráját együtt kell tölteni, nagyon feltöltenek, és a társkapcsolatot is erősítik az egyéni élmények.

Megjelent a Fejős Éva magazinban 2017-ben