Elérhetőségek

FEJŐS ÉVA

Itt tudsz nekem levelet/üzenetet írni:
E-mail: fejoseva@fejoseva.com

 



Santa Claus egész évben vár minket

Ez most egy mese lesz, legalábbis egyszer volt, hol nem volt egy lappföldi utazás, több mint tíz évvel ezelőtt, de akár tizenöt is volt az. Egyszer volt egy lappföldi utazás, áprilisban, mínusz húsz fokban, másfél méteres hóban, motoros szánnal, rénszarvasszánnal, husky kutyákkal, Télapóval – egy olyan télapóval, aki aláírta a barátnőm kisfiának, hogy egy napon eldobhatja majd a szemüvegét.

Fejős Éva írása

Ki a fene indul el áprilisban meglátogatni a Télapót az északi sarkkörre? Hát természetesen én. Mondjuk áprilisban már tavasz van, nem fogok megfagyni, ez is egy szempont volt. Akkoriban még nem ismertem a weather2travel.com oldalt, szóval csak gyanítottam, hogy Lappföldön is olvad a hó és rügyeznek a fák. Aztán amikor Helsinkiben landolt a gépünk,  és jócskán mínusz volt, rájöttem, hogy bizony szükség lesz a síszerkóra, amit magammal vittem. Helsinkiből belföldi járattal utaztam Rovaniemibe, ez már Lappföld, és hát havas pályán landolt késő este a gép. Finnország, északi sarkkör, és mindenütt, nem viccelek, mindenütt Santa Claus, vagyis a Télapó képe díszítette a repteret. Ez Santa Claus hivatalos repülőtere! Vidám, nem igaz? Főleg áprilisban. A mosoly csak a mínusz huszonhat fok miatt fagyott az arcomra, az út mellett egyméteres volt a hó. Jeges szél süvített, a vendéglátóim (idegenforgalmi szakemberek) vodkával kínáltak üvegből a reptéren, és biztos, ami biztos, meleg sapkát és dzsekit is hoztak nekem. Előadták, hogy mostantól pár napig ez lesz az utolsó autóutam: másnap reggeltől a rendelkezésemre áll egy “saját” hómobil. Kaptam egy sokkal melegebb dzsekit, hótaposót, és bukósisakot is – a hótalpas szánhoz. Az estét egy füstölt lazacos isteni vacsora és a vendéglátók kényszeres italtukmálása után szaunás kis bungalóban töltöttem. Jól befűtöttem a szaunát, ez ott akkor sem számított luxusnak. Mint ahogyan arra is rájöttem, hogy a hosszú telet a vendéglátóim az ital segítségével próbálják átvészelni.

 Huskyszán, rénszarvasszán és a Télapófalu

A reggel is nagyon csípős volt, de addigra már beöltöztem a meleg szerkóba. Ezt  a lehetőséget egyébként a spanyol és olasz turistáknak köszönhettem, akik – állítólag – leggyakrabban körömcipőben, szoknyában és kiskabátban érkeznek Lappföldre, hogy villámlátogatást tegyenek a Télapónál. Szóval, hogy ne fagyjanak meg, a helyiek pedig ráálltak, hogy (nem is olcsón) felöltöztessék őket.

Szóval pár perces oktatás után már libasorban szeltük át a hómobilon a Kemijoki folyót – ami természetesen be volt fagyva –, majd a tundrán száguldottunk a friss hóban. És már távolról hallottam a csaholást: első állomásunk egy huskyfarm volt. A huskyk itt munkakutyák, alig várják, hogy dolgozhassanak. Én is kaptam egy szánt, és a kutyáim toporogva várták az indulást. A vezérkutya pontosan ismeri az útvonalat, úgyhogy nem kell aggódni, csak jó stabilan állni a szánon. Nem is estem le, persze fogalmam sem volt, mi az útvonal, de az okos kutyák tudták ezt, el sem tévedtek volna. Hihetetlen élmény a tundrán száguldani a szánon, előttem hat kutya izmai feszültek, csodálatos és megismételhetetlen percek voltak.

Ezután a rénszarvasfarm nem tartogatott már annyi különlegességet, bár ott tudtam meg, hogy tavasztól-őszig a rénszarvasok szabadon vándorolnak a tundrán, csak a legkeményebb télvíz idejére gyűjtik be őket a gazdák. Az állatok tavasszal elhullajtják a szarvukat, amelyből a lappok ajándéktárgyakat készítenek – télire pedig a korábbinál impozánsabb, erősebb agancsot növesztenek a rénszarvasok. A farmon az ebéd rénszarvassült volt, eléggé bizarr módon, aztán kipróbálhattam, hogyan közlekedik Santa Claus, mert utaztam rénszarvasszánon is.

 Santa százkilencven magas és több nyelven beszél

Bármilyen sok kulturális érdekességet tartogasson is Lappföld a látogatóknak, a turisták mégis a Mikulás, Joulopukki miatt érkeznek ide elsősorban. Joulopukki, vagyis a Télapó saját faluval, a Santa Claus Village-dzsel rendelkezik. Állítólag 1950-ben Eleanor Roosevelt a finnországi hivatalos látogatása keretében felkereste Rovaniemit is, és a helyiek az akkor még eléggé lakatlan tundrán, a mai Santa Claus Village környékén pár nap alatt felépítettek számára egy pihenőházat. A házikót később felfedezték maguknak a turisták, majd át is építették, megnagyobbították, és végül beköltözött Joulopukki. Azóta is a rezidenciáján fogadja a látogatóit bizonyos időpontokban. Nekem még a hivatalos fogadóóra előtt sikerült találkoznom vele, és annyit húztam ki belőle, hogy “több énje” is van, de mindegyikük csakis 190 centiméternél magasabb, diplomás, több nyelven beszélő férfi lehet. De persze kérte, ne nagyon írjam meg ezt a “sok ént”, akkoriban már több mint ötezren látogatták meg évente, és ez a szám azóta nyilván folyamatosan növekszik. Gyerekeknek trendi ajándék, hát nem mondom, hogy olcsó egy ilyen út, mert már ottjártamkor sem volt az. Ráadásul Joulopukki falujában rengeteg eladó ajándéktárgy van, nem csekély összegért. A legolcsóbb a képeslap. Meg is írtam: a barátnőm kisfiának, aki utálja a szemüvegét. Azt üzente neki a Télapó, ha rendesen hordja az okulárét, hamarosan eldobhatja… Santa Claus kedvesen alá is kanyarította a nevét a lapra. Egyébként saját postahivatala van, és akár nyáron is utazhatunk, de dátumra kérhetjük a kézbesítést, mondjuk akár Mikulásra.

Titokzatos lapp szertartás

A következő napot szinte egyvégtében az Arktikum Múzeumban töltöttem vendéglátóimmal, a lappok múltjával ismerkedve. A legenda szerint a lappok ismerték a titkot, hogyan lehet kiölni az emberből a gonoszságot, irigységet, féltékenységet, békétlenséget is. A titok a következő: rénszarvasaganccsal megvágják az illető nyakát, és hagyják, hogy a néhány csepp vérrel távozzanak a rossz tulajdonságok. Ezután még két ponton megszúrják a homlokát, majd forró rénszarvastejet itatnak vele, ami szintén a megtisztulást segíti. Na de az izgalom csak ezután kezdődik! A megtisztulásra vágyó ember hazamegy, és végigdrukkolja az éjszakát. Ugyanis ha másnapra szarva nő a homlokán ott, ahol megszúrták, az a tiszta bizonyítéka annak, hogy gonosz ember volt korábban, és még az életében rénszarvassá fog változni. Ha nem nő szarva, akkor megnyugodhat, emberként éli végig ezt az életét, és csak halála után száll át a lelke egy rénszarvasba. Ezt a szertartást játékosan ma is elvégzik a turistákon, igaz, nem folyik vér, nincs sebzés, csak rajzolják a “szarv” helyét.

Aznap várt még rám egy jéggolfozás Rovaniemi folyóján, utána pedig kedves vendéglátóim felajánlották, hogy kipróbálhatom a jeges fürdőt. Ettől eltekintettem, és inkább csak végigfotóztam, ahogy orosz és finn turisták fürdőruhában beugrálnak a jeges folyón vágott lékekbe, hogy aztán dideregve az első szaunáig rohanjanak.

Aztán már véget is ért a pár nap, és jöttem haza a tavaszba…

Ja, bocsánat, majdnem elfelejtettem: attól kezdve a barátnőm fia hordta a szemüvegét, mert a Télapó ezt javasolta neki. És abban a pillanatban, amikor lehetett, “eldobta”, vagyis kontaktlencsére váltott. Sőt tízéves korától lézeres szemműtétre spórolt, majd később, amikor alkalmassá vált rá, el is végeztette, és azt mondja, ebben közrejátszott egy, a Santa Village-ből érkezett képeslap is…


Vissza az előző oldalra!
Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán annak érdekében, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, valamint a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Erről bővebb információkat olvashat itt: Adatkezelési tájékoztatónk
FEJŐS ÉVA - Magyar