Viszlát, 2019!

Szerintem év végén nagyon hasznos összegezni az év közben történteket. Régen lapozgatós naptárt használtam, és beleírtam mindent, lapzártát, könyvleadást, könyvmegjelenést, a magánéleti és szakmai talákákat, tényleg mindent. Mára a kézzel írt kalendáriumot nálam is felváltotta a mobiltelefonos naptár. Éppen nemrég dobtam ki (kicsit nehéz szívvel) a régi, szép határidőnaplóimat, még fellapoztam őket, utoljára megnéztem, mi történt velem az adott évben, de egyszerűen nem tárolhatok mindent, ami valaha fontos volt, mert akkor már nem fér be az új… ezt megtanultam. Az elmúlt években kezdtem csak selejtezni, mert eljutott hozzám is végre a “tanítás”: minél több helyet teremtesz, annyival több jó, új fér be… Fontos a régi, de amit nem veszek elő éveken át, azt fölösleges őrizgetnem. Például így dobtam ki a rengeteg névjegykártyát (bocs…), meg egy csomó kinyomtatott kéziratomat – hiszen a legtöbb már könyv formájában kapható, a többinek pedig nyilván nem kell sosem megjelennie, mert azokon tanulgattam írni.

Tehát most a telefonom naptárját nézegettem. Mi történt idén? Miket írtam be a mobilomba? Párhuzamosan a fotókat nézem. És olvasom a bejegyzéseket a mobilban: találkozók, baráti találkozók. Utazások. Sok volt idén, szerencsére, hiszen az utazás volt a gyerekkori álmom, sokszor fél vagy egy évig is spóroltam rá (amikor még fapadosok sem voltak, meg nem volt Booking, Tripadvisor és társai), de talán most a legérdekesebb számotokra és számomra egyrészt Nizza és a Cote d’Azur, a 2020 nyári regényem egyik helyszíne, és Bali, mert hamarosan jövök egy Hotel Bali-kihívással. :)

Továbblépések, újrakezdések. Nemigen van olyan év, amikor ne kezdenék máshogy újra valamit. Az írás is ilyen. Mindig valami újat, és mindig a nulláról. Hiába jelent meg már harmincegy könyvem, mindig a mélypontról indulok, és hosszú idő, mire elhiszem, hogy ezt az újat is meg fogom tudni írni, és kijövök a mélypontról… Ezt azért is kell most elmesélnem, mert az idei fontos év számomra: novemberben meghirdettem a

Regényíró november Fejős Évával-kihívást,

és 30 nap alatt 15-20 szerző megírta élete első regényét!

Talán mondhatom, hogy kicsit segítettem őket (Titeket) a zárt regényírós csoportban, esetleg csak azzal, hogy elmondtam: nekem is van írás közben mélypontom, sokszor én sem tudom, hogyan tovább, gyakran én is kitörlöm az egészet, amit előző nap írtam… És Ti, akik többnyire még nem írtatok pár oldalnál hosszabb írásművet, elhittétek, hogy sikerülni fog. Biztattátok egymást, és én imádtam, hogy figyelemmel kísérhetem, hol tartotok. Egy olyan összetartó csapat épült fel ebben a zárt csoportban, mint a Facebook-oldalamhoz kapcsolt zárt (olvasói) csoportban. Öröm benézni hozzátok… Most olvasom a kézirataitokat, és nagyon remélem, hogy találok olyat, amit meg is tudok jelentetni a kiadómban.  Ráadásul januárban indul az újabb kihívás a csapattagok számára! Igaz, most már nem 30 napos, hanem 3+1 hónapos, ami azért sokkal nagyobb könnyebbség. Öröm látni, hogy milyen erőre és magabiztosságra tettetek szert azzal, hogy naponta írtatok, és sikerült létrehoznotok az első nagy műveteket!

És hát mi is történt még… Például megszerettétek Sydney Scottot, aki én vagyok, már tudjátok. Sőt kicsit féltékeny is voltam Sydney Scottra, mert a Szélhámos sorozatról kivétel nélkül mindenki csak jót írt! Mi ennek a tanulsága? Hogy totál beleengedtem magam az írásba. Nem érdekelt (hiszen álnéven írtam), hogy mondjuk lesz benne egy nagy szexjelenet egy motoron – Fejős Évaként ma már lehet, hogy ez nem kerülne be egy saját néven íródó regényembe. De Sydney Scott azt csinál, amit akar! És ő megadta nekem azt a szabadságot, hogy megmaradhassak Fejős Éva, azokkal a több – sok – szálon futó történetekkel, amiket imádok írni, a krimiszállal, ami valahogy mindig belekerül a sztorikba; de lehetek a szabad, szabadszájú, laza Sydney Scott is! Ez elképesztően felszabadított, és bár marketingszempontból rettenetesen nagy hülyeségnek tűnik egy “almárkámat” bevezetnem, nekem ez akkora felszabadultságot ad, hogy bármit megér. Még azt is, hogy nyilván lassabban jut el hozzátok a Szélhámos-sorozat, és kevesebb példány fogy belőle – egyelőre :) –, mint egy-egy új Fejős Éva-regényből.

Itt van például a legújabb Fejős Éva-regény, a Margarita, amelynek olvasása során még azt is elnéztétek nekem – és újra bocsánat ezért –, hogy már megint keverem a neveket. Amikor behúz egy történet írás közben, akkor megesik, hogy valamelyik főhősöm nevét írás közben megváltoztam, és mivel behúzza a szerkesztőmet, olvasószerkesztőmet is a sztori, a névcserét senki sem javítja… Így lett a Margaritában Zsoldosból Zsolnai, aztán megint Zsoldos, aztán megint Zsolnai, aztán megint Zsoldos… szóval ezért még egyszer elnézést kérek. Zsoldos Andrástól is. :)

 Mi történt még 2019-ben?

Ami veszteség, és sokatoknak fel is tűnt, hogy egyik pillanatról a másikra megszüntettem a többek által nagyon kedvelt Fejős Éva-magazint. Egy egészen bődületes dolog miatt, mert a szerkesztő összeveszett – nem szakmai okból – a hirdetésszervezővel, aki elhagyta a fedélzetet, így nem lett volna hirdetés a következő lapszámban, és ki tudja, hogy a téliben lett volna-e. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben a helyzetben leáll a lap. Azonban nem örökre! 2020 arról is szól majd, hogy online és kisebb példányszámban, saját terjesztésben visszatérünk, kevesebb szépség- meg divatoldallal,  inkább sokkal több történettel, hús-vér emberek történeteivel, a Ti történeteitekkel. Tudjátok, a fejoseva.com oldalon felteszem a kérdést: Te mikor voltál bátor utoljára?- és egyre jönnek a történeteitek, megírjátok a saját bátorságsztorijaitokat – pedig most épp nem is beszéltem a témáról. Nos, Ti, akik megírjátok, megírtátok nekem a saját sztoritokat, az új magazin hasábjain is elmesélhetitek majd a történeteiteket! A sok olvasóm által hiányolt "Linda szót kér"-rovat – amelyben a kislányom "mesél" az életünkről humorosan-kedvesen – napokon belül új fejezettel jelentkezik a fejoseva.com honlapomon. ;)

Most először már decemberben lejegyzeteltem magamnak a jövő évi terveket, találkozókat, utazásokat, külföldi szerzők regényeinek megjelenését és saját könyvmegjelenéseket, látjátok, piackutatást is végeztem, most összegzem a hűséges olvasóim és a valahol elveszített olvasóim válaszait, és gyűjtöm azokéit, akik még nem olvastak Fejős Éva regényt. (Utóbbiak két nap alatt több mint ezerötszázan!!! – ezt kell majd január végére feldolgoznom – töltötték ki a kérdőívet.) Mindenkinek nagyon hálás vagyok, aki időt szánt erre, mert tudom, hogy az idő a legdrágább, egyben a legszebb, amit a másiknak, amit egymásnak adhatunk.

Úgyhogy köszönöm azt az időt is, amit e sorok elolvasására fordítottatok, és egyben nagyon boldog új évet kívánok! Váljon minden kis és nagy álmotok valóra!

– Apropó, ha idáig eljuttok az olvasásban, eláruljátok, mire vágytok, mit szeretnétek 2020-tól? ❤️

Szeretettel: Éva