Egyszer az életben

A KÖNYVKRITIKÁK BLOG ÉRTÉKELÉSE

Többévnyi kihagyás után egy héttel ezelőtt került új Fejős Éva-kötet a kezembe: a Halál emlékül című kötet a szerző egyik korai zsengéje volt, amit még az 1980-as évek végén írt, és sokáig a padláson porosodott. Keretet adva az írónő munkásságának, most a legfrisebb művét, az Egyszer az életben című mozaikregényt veszem górcső alá.

Adott egy család, amelyben az egy főre jutó orvosok száma talán a szokásos mértéket is bőven meghaladja. Ott van a világhíres Paulay professzor, a dédnagyapa, aki minden titkok tudója és Emmi, a felesége, aki évtizedekkel ezelőtt úgy döntött, hogy hátrahagyja családját, és belekezd saját táncos karrierje építésébe Amerikában. Lányuk, Viola - A Doktornő - aki nem csak állatorvos férjén, Jánoson, hanem gyermekei (az örök lázadó Szaszi, a sikeres urulógus Klaudia, a szintén négygyerekes Adri, valamint a huszonéves Lola) életén is uralkodni akar. Elena, az egykori görög szépségkirálynő Szaszi miatt költözött Magyarországra, közös lányuk, Niké pedig egyelőre bizonytalan a jövőjét illetően. Ez a tíz ember alkot egy nagy családot, ám mindannyiuknak megvan a saját története, amely 2020 tavaszán, a koronavírus első hullámának ideje alatt gyökeresen megváltozik.

Fejős Éva, hazánk szórakoztató irodalmának egyik legnépszerűbb és ilyen téren talán megkerülhetetlen alakja az idén tavasszal bevezetett kijárási korlátozások alatt sem tétlenkedett: a kényszerű bezártságot mivel mással tölthette volna, mint legnagyobb szenvedélyével, az írással. Útjára indította hát a Kanapétörténetek a karanténból című sorozatot, amelynek új fejezetei hétről hétre váltak elérhetővé online, ráadásul - azon túl, hogy az egyes novellákat külön-külön is megvásárolhatták az olvasók - elő is lehetett fizetni a sorozatra. A teljes, 10 fejezetből álló történet végül kötet formájában is napvilágot látott, így mostantól azok is hozzáférhetnek, akik - hozzám hasonlóan - jobban szeretik a papíralapú könyveket olvasni, mint az e-bookot.

Többször felmerült már bennem is a kérdés, hogy egy regénynek melyik célja lehet fontosabb: szórakoztatni és kiszakítani a valóságból, ezáltal ideig-óráig elfeledtetve a hétköznapi problémákat, vagy valamilyen szinten reflektálnia kell arra, ami történik a világban. Én mindkét tábornak igazat tudok adni, megértem az álláspontjaikat, és jómagam is azon vagyok, hogy amennyiben a történet nem kívánja meg a pontosságot (értsd: a cselekmény szempontjából nem fontos, hogy az mikor játszódik), akkor megengedhető némi csúsztatás, és akár megfeledkezhetünk arról is, hogy 2020 bizony nem volt szokványos év a koronavírus következtében. Fejős Éva mozaikregénye valahol a kettő között helyezkedik el: bár a szereplőkkel a tavaszi kijárási korlátozások alatt találkozunk, mégsem ez válik a történet központi elemévé, a kényszer szülte helyzet csupán döntéseikre lesz hatással, hiszen sok mindent átértékelnek ők is az életben. 

Az Egyszer az életben, mint ahogyan a műfaji megjelölése is mutatja, egy mozaikregény, vagyis az egyes fejezetek (amelyek mind más-más szereplő szemszögéből íródtak) tulajdonképpen puzzledarabok, amiket egymás mellé illesztve válik teljessé ennek a különleges és népes családnak a története. És mozaik abból a szempontból is, hogy életük egy szeletét láthajtuk csak: múltjukat visszaemlékezésekből, beszélgetésekből ismerjük meg, de a "jelen" csupán néhány napnyi időtartamot ölel fel. Én kimondottan szeretem az ilyen szerkezetű regényeket, hiszen egyfelől folyamatos koncentrációt, agyi munkát igényel (még akkor is, ha mondjuk nem egy krimiről, hanem csak egy könnyedebb hangvételű történetről van szó), másfelől mindig érdekes látni, hogy az író milyen bravúrosan oldja meg, hogy a szálak végül egybeérjenek. Jó találkozni főszereplőként azzal, akit eddig csak hallomásból ismertünk, olvasni arról, hogy ő hogyan látja a világot, a körülötte kialakult helyzetet, ezáltal több nézőponton keresztül ismerjük meg az igazságot. 

Felépítését tekintve egy minisorozathoz tudnám hasonlítani ezt a könyvet, és az eredeti tervek szerint jómagam is akként olvastam volna: minden nap egy fejezet. Azonban annyival magával ragadatott a történet, hogy nem bírtam ki, és már rögtön az első este folytattam a könyvet, kompromisszumot kötve magammal, így napi kettő fejezetre ugrott a limit. Habár kapásból az első fejezet némiképp csalódással töltött el, hiszen Klaudiát nem igazán sikerült megkedvelnem, ráadásul ezt a részt gyengébbnek is éreztem, de szerencsére a második rész (Szaszi) már sokkal jobban sikerült, így bizakodva folytattam a regényt másnap. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja majd a számára kedves és kevésbé szimpatikus szereplőt is, nekem János, Emmi és Márton vált kedves hőssé, sőt, az utolsó fejezet kimondottan meghatóra sikeredett, még ha stílusában kicsit is el is ütött a korábbiaktól. (Ráadásul Fejős korábbi regényeinek hősei is feltűnnek egy-egy jelenet erejéig!)

A fordulatoktól és humortól abszolút nem mentes történetet azoknak ajánlom elsősorban, akiket nem zavar, ha a koronavírusról és annak hatásairól olvasnak kikapcsolódás gyanánt, akik legalább képzeletben szeretnének Amerikába, Kolumbiába vagy akár Görögországba utazni, vagy csak szeretnének megismerni egy olyan családot, amely, ha nem is kimondottan hétköznapi, de mindenképpen ismerős lehet mindannyiunk számára. Ráadásul a kötetben helyt kaptak az egyes novellák eredeti borítóképei is, így mindenki megcsodálhatja élőben is Müller Péter terveit. 

Értékelés: 10/8

Az eredetit ittolvashatod.