Mindenkiben van egy regény?

Miért ne?

Nagyon sokan megkerestek, hogy elmesélnétek a történeteteket, én pedig írjak belőle könyvet. Erre sosem mondok igent, hiszen én a fikciót, a saját fantáziámban megszülető történeteket imádom, azok visznek-hajtanak előre, és szerintem azért szeretitek ti is a regényeimet.

Ilyenkor azt szoktam mondani: írd meg, próbáld meg!
Miért? Mert ha megírod/kiírod, az egyrészt terápia.
Másrészt fejlődik a kreativitásod, és olyan megoldásokat találsz – a szöveggel kapcsolatban –, amelyek aztán az életedben is valahogyan hozzák a problémák megoldását.

A november Amerikában regényíró hónap.
Úgy gondoltam, legyen nálunk is az!

Ha van kedved velem tartani, akkor gyere, írjuk meg mindannyian a novemberi (saját) regényünket!

Mire számíts?

1. Segíteni foglak (hogyan kezdd el, hogyan oldj meg párbeszédeket, hogyan építs fel karaktereket stb.)
2. Te írod a könyvedet, nem kell elküldened
3. Minden egyes nap lesz feladatod, vagyis napi 15.000 karaktert írunk
4. Segítek, hogyan legyen íve a történetednek
5. Egy Facebook-csoportban egymást is segíthetitek

 

Mi történik majd veled, benned, amikor írod a saját könyvedet?

Lesznek mélypontjaid, aztán lesznek óriási boldogságáradásaid, leblokkolhatsz, de tovább tudsz majd lépni, ami az életed összes területén segít majd, ha tovább kell lépned, ha folytatnod kell valamit, amivel elakadtál.

Új világba léphetsz át, a fantáziavilágba (ez még akkor is megtörténik, ha valós esemény lesz a műved középpontjában), ahol bármi megtörténhet! Lefordítva a saját életedre: sokkal könnyebben hiszed majd el, hogy bármi jó megtörténhet veled, ha a regényírás közben ezt meg- és átérzed.

A főbb karakterek kitalálása, felépítése során saját magaddal is jobban tisztába jössz.

Mivel a regényírás olyan hobbi, ami elvonja a figyelmedet a napi gondjaidról, problémáidról, paradox módon sokkal jobban meg fogod találni a problémáidra a megoldásokat, tulajdonképpen már írás közben.

A legvégén hihetetlenül büszke leszel, és feltöltődnek az önbizalomraktáraid, hiszen érezni fogod az alkotás örömét, azt, hogy sikerült létrehoznod valamit, amire talán nem is számítottál!

 

És mi lesz a kéziratoddal, amikor vége a kihívásnak?

Te döntöd el. Lehet, hogy bedugod egy fiók mélyére, néha majd előveszed, elolvasod. Lehet, hogy körbejár majd a barátaid, szeretteid körében. Lehet, hogy elmész vele egy kiadóhoz, hátha… És az is lehet, hogy te magad megjelenteted majd, például e-könyvben. Aztán az is lehet, hogy arra sarkall a kész mű, hogy belekezdj egy újba… Rengeteg pozitív hozadéka lesz az alkotásodnak.

De ehhez bizony kitartás kell!

Ott lesznek a mélypontok, amelyekből – írással, és megintcsak írással – ki kell kecmeregned, és ott lesz a napi penzum. Azt ajánlom, ne variálj, hogy mondjuk egyik nap 10 ezer karaktert írsz, a másik nap pedig 20-at, mert el fogsz csúszni.

Tudom, hogy hajcsár vagyok, de azt gondolom, egy átlagos könyv terjedelmét kérem tőled. Napi tizenötezer karaktert este, tévénézés helyett is meg tudsz írni mondjuk bő két óra alatt. Tehát kell vele foglalkozni, meg kell szeretgetned a szöveget – míg ha csak mondjuk 5000 karaktert kérnék tőled, akkor azt valószínűleg gyorsan megírnád, és úgy éreznéd, “letudtad” a dolgot. Nem akarom, hogy “letudd”. Legyen ez az egy hónap egy szenvedélyes, elmélyült történetkitalálós, történetmesélős hónap, kudarcokkal és sikerekkel, mélypontokkal és “repüléssel”, az alkotás örömének napi átélésével.

Gyere, tarts velem!

A részleteket itt és a Facebook-oldalamon is elolvashatod hamarosan.