Tudjátok, annak idején én is egy pályázaton értem el az első sikeremet (még ha nem is jelent meg A verseny című könyvem soha az életben, de így is második helyezett lett és regényszerződést kaptam – aztán csődbe ment a kiadó...), és az az élmény adott nekem nagyon komoly motivációt arra, hogy bármikor bármi történjen, sose hagyjam abba az írást, és legyek mindig jobb, próbálkozzam új műfajokkal, és soha az életben ne adjam fel.

Ez a gyakorlás, kitartás, belső erő, sok olvasás, sok írás vitt előre, és jutottam el mára odáig, hogy több mint harminc könyvem majdnem egymillió példányban fogyott el (és ha beleszámolom az e-könyveket, akkor akár lassan el is érem ezt a hihetetlen példányszámot, úristen!).

Sosem fogom elfelejteni, milyen őrületesen nagy segítség volt nekem egy egyszerű pályázat. Ezért is tartottam életben a Regényíró november Fejős Évával zárt csoportomat november után is, és lett belőle Benned is van egy regény? Fejős Éva zárt írói csoportja. Évente csak kétszer van felvétel ide, és egyetlen kérés: írj rendszeresen, naponta.
A végén az a hab a tortán, hogy beleolvasok minden, nekem elküldött kéziratba, és ami tetszik, azt persze le sem teszem. Így bukkantam rá Szénási Kriszti Születésnapjára, Fodor Zsana Elhúztam, Anyátok című könyvére és Székely Nagy György A Jóemberére is. Mindannyian elsőkönyves szerzők, és bár tudom, tudtam, hogy a könyveik kiadása –eleinte biztosan – sokba fog kerülni, mégsem vettem ki magamnak a cégből azt a pénzt, hanem inkább megjelentettem a regényeiket, mert annyira szeretem őket, és remélem, hogy Ti is egyre többen megszeretitek majd mind a könyveket, mind pedig magukat az írókat. Sőt, Kriszti, Zsana, Gyuri új regénye is elkészült, ősszel olvashatjátok is mindhármat! Legalább olyan jók, mint az elsők.

És miért írom ezt a hosszú bejegyzést? 
Most van a leadási határideje a csoportban a tavaszi hónapok során elkészített kéziratoknak. Már beleolvastam egy-két leadott kéziratba, aztán eljött az az érzés, ami miatt írok és olvasok. Egy új, fiatal szerző ismét csodálatos, vicces, szórakoztató kéziratot küldött. Nem tudtam letenni, annyira behúzott. Úgyhogy most kialvatlan vagyok, de boldog, mert tudom, hogy nemcsak egy ma még ismeretlen szerző álmát fogom beteljesíteni még akár idén nyáron a könyve megjelentetésével, hanem Nektek is ragyogó, letehetetlen történeteket hozok. Szeretném, ha új íróink pályáját tudnám egy kicsit egyengetni, és nagyon örülnék és büszke lennék, ha szeretnétek őket.