Ez nem is regény, hanem párbeszédes jelenetek négy nő között, az átlag fiatal magyar nők életéről, párkereséséről, barátságáról, szerelmeiről, életük fontos és kevésbé fontos dolgairól. A sokkal régebbi honlapomon sorozatnak indult, de annyian kérték, hogy adjuk ki könyv formában, hogy kicsit átdolgoztam, sok fejezetet hozzáírtam, így állt össze a könyv, ami egy kicsit a huszonegyedik század elejének magyar korrajza, vagy talán kórrajza. Nem regény. Nem egy fontos könyv. De valahol mégis nagyon fontos. Ugyanis a legtöbb fiatal olvasót hozta nekem, többségében olyanokat, akik nem szerettek olvasni korábban, vagy egyáltalán nem olvastak, a kötelező olvasmányok elvették a kedvüket ettől az egyébként szórakoztató és fontos tevékenységtől. A Csajok nemcsak nekem segített, vagyis nemcsak nekem szerzett új és értékes olvasókat, hanem más szerzőknek is, hiszen aki egyszer megízleli az olvasás örömét, az nem fordít többé hátat a könyveknek. Nagyon hálás vagyok, mert ezt nem gondoltam volna, sőt kifejezetten tiltakoztam egy időben az ellen, hogy ezek a szösszenetek könyvvé álljanak össze. És milyen jó, hogy a kiadóban nem hallgattak rám!
A Csajok – vagyis a csajok – életében is nyilván történtek változások, például azóta, hogy megjelent a könyv, megszülettek a gyerekeik (vagy éppen úton vannak). Nem titkolom, hogy a kislányommal való élményeket dolgozom bele vicces formában a Csajok készülő második részébe. Természetesen nem fogok folyton folytatást írni, de én már több „saját” babás vagy babázós könyvet nem akarok írni, inkább kicsit elviszem a fikció irányába, és természetesen nem csupán a gyerekekről, hanem a családokról, a férfiakról, a párkapcsolatról, munkáról, meg minden csajos dologról szó esik tabuk nélkül a könyvben – ahogy az első részben is.