A Csajok első része  2009 nyarán látott napvilágot. Eredetileg az akkori honlapomra írtam hetente egy fejezetet három nő és egy meleg barátjuk életéről, apró szösszenetek voltak ezek, de olvasóim, vagyis a Ti nyomásotokra könyvvé állt össze a történet. Tulajdonképpen féltem ettől a számomra ismeretlen műfajtól, ami nem regény, hanem laza sztorik összefűzése, azt mondtam: regényíró vagyok, ezt a sztorit én csak a honlapra, amolyan folytatásos "jelenlétnek" szántam.
De az akkori kiadómnál, az Ulpiusnál előre fogadtak a sikerre, és ezt meg is pecsételték ezzel az óriásplakáttal. A könyv pedig nagyon sokatokat fordított nemcsak a Fejős Éva-könyvek, hanem az olvasás, a regények felé, és ez szerintem nagyon nagy dolog. Ma már érzem, hogy ezeknek a rövid kis sztoriknak is megvan a helyük, és ezt a könyvet talán könnyebb egy strandolás idejére letenni, mint egy Fejős Éva-regényt (amiről azt írjátok nagyon sokan,  annyira beszippant, hogy nem lehet kiszállni belőle).

Az óriásplakátról, meg az akkori és későbbi életérzésről is kell mondanom egy-két szót. Igen sokat köszönhettünk egymásnak az Ulpiusszal, én többek közt azt nekik, hogy felépítettek szerzőként, ők többek közt azt nekem, hogy utat törtem a szórakoztató irodalomban a hazai szerzőknek (akik egy részének könyveit ők adták ki később), és elfogadtattam, hogy van az irodalomban is (nemcsak a zenében, filmben) könnyű műfaj, ami szórakoztató és élvezhető, és a műfajban lehet minőséget képviselni, sőt egy-egy “könnyű” regény sokszor komoly hatást gyakorol az olvasó életére. Én (leszámítva egy rövid, későkamaszkori korszakomat) sosem akartam elitirodalmi szerző lenni, elsősorban azért nem, mert mindig sokakhoz szóltam más írásaimban (sőt még az újságcikkeimben is). Ti, akik a kezdettől velem vagytok, még talán a nőklapjás írásaimat is szívesen olvastátok, és bár esetleg eleinte furcsa volt számotokra az igen sok történetszál, amit egy-egy regényben szeretek a kezemben tartani, de megszerettétek, mint ahogy magukat a történeteket, a dialógusokat, a hangomat, a stílusomat is.
És az olvasótáborom növekedni kezdett, nagy örömömre, mert míg az első regényt, a Bangkok, tranzitot egy év alatt kicsivel több mint húszezren vettétek meg, a Hotel Bali igencsak "elszállt" az első tizenkét hónapban a maga több mint harmincezres vevőtáborával (azóta már több mint százezer példányban kelt el).

Egyébként a kiadótól való válásomhoz nyilvánvalóan hozzájárult, hogy egy idő után már reklám nélkül is ragyogóan fogytak a könyveim, a szerzői hiúsággal azonban nem számoltak. Egyrészt én olvasótábort szerettem volna még bővíteni, másrészt pedig nem értettem, hogyha elfogy egy év alatt egy új címből 20-30 ezer példány, akkor miért nem futja reklámra? (Na persze futotta volna, csak akkor döntöttek úgy, hogy már nem szükséges költeni a reklámomra.) Tehát, amint látjátok is, a szerzői hiúságot sosem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ha akkor megkapom a "szokásos" reklámot – például a Karibi nyárnál –, akkor egy darabig még biztos nem firtatom a fogyásjelentések hátterét stb. Persze akkor később eszméltem volna fel, és lépek igazán a saját utamra. Ami nyilván sokkal jobb, de bizonyos szempontból nehezebb is, mint amikor "csak" szerző voltam, és nem kellett terveket készítenem üzletileg, marketingre, márkaépítésre stb. (Most például a brandbookom készül, a színeim kerülnek újra meghatározásra, frissül az arculat, új logót tervezünk, és nem tagadom, a márkámat is éppen felfrissítem, újrapozícionálom egy kicsit, nem kevés szakértői segítséggel; jövő héten már meglátjátok az új honlapomat, sőt az erawan.hu webshop is hamarosan teljesen megújul.)

Ráadásul új kreatív élményt jelent, hogy Sydney Scott-ként is eljuthattam hozzátok. Szerintem, ha nem én adnám ki a könyveimet, egy másik kiadónál tiltakoztak volna, ha egy új márkanevet akarok bevezetni ahelyett, hogy a sajátomon folytassam. Ám így álnéven  lazán és felszabadultan írtam és most is azt teszem majd, amikor a harmadik részre sor kerül. Vagyis beszálltam  egy játékba, és ez a kreatív energiáimat megtöbbszörözte. Sydney Scott egy új löketet adott nekem – bármilyen hihetetlen is –, és az pedig már a hab a tortán, hogy naponta többen "követelitek" a Szélhámos-sorozat folytatását!