14. nap, tizennegyedik könyv
SZÁZ ÉJJEL VÁRTAM

A Száz éjjel vártam egy kiadatlan, általam is elfelejtett regénykéziratom volt, a Most kezdődik idejéből. Amikor úgy álltak a dolgok 2012-ben, hogy új regényt az ulpiusos szerződésem miatt nem fogok tudni megjelentetni évekig, akkor a Holtodiglan/Most kezdődik mellett a kezembe akadt ez a kézirat is. Ezt később írtam, mint a Holtodiglant, de valahogy elfeledkeztem róla. Akkor aztán beleolvastam, és nagyokat nevettem. Éreztem, hogy pár helyen hozzá kell majd nyúlni rendesen - ez volt a rizikóm -, de eldöntöttem, ha újjal nem jöhetek, akkor marad a régi, vagyis a délegyházi, mágikus képességekkel megáldott Andi története.
A borítófotót már rég megtaláltam, amikor még csak a Most kezdődikhez kerestem fotót. Tudtam, hogy ez a kép kell nekem.
Már a Száz éjjel megjelenését ütemeztem be 2013 telére, amikor 2013 szeptemberében végül haláleset nélkül, mondhatni, békésen el tudtam válni az Ulpiustól, ezért beelőzte a Száz éjjelt a várva-várt Nápolyi vakáció, és Andi regénye átcsúszott 2014 tavaszára.
Féltem egy kicsit, de IMÁDTÁTOK! (Legalábbis sokan.)
Szóval oké, a mai hangom is belekerült, de alapvetően a régi hangom is hasonló volt; szerintem ezért szeretitek ezt a regényt nagyon sokan. Sőt az unokatesóm (aki Délegyházán él) elújságolta, találkozott az Andi-lakot kereső strandoló lányokkal!

Megnézem a könyvet!