Hogyan született?
31. nap, harmincegyedik könyv
EGYSZER AZ ÉLETBEN
Jött egy vírus, és fejre állította a világot. Minden bezárt, kapaszkodó nélkül otthon maradtunk (aki tehette), mi naponta találkoztunk az élő felolvasásaimon. Fogalmam sem volt, hogyan jut el hozzátok a következő könyvem, amit egyébként akkor kezdtem el írni, és tudjátok, ide, az oldalra nemigen szoktam társadalmi ügyekről, anomáliákról atb véleményt írni - mert régi elvem, hogy ez az oldal legyen a béke szigete, ahogy a FÉ-regények is elrepítenek -, de a regényeimben mindig megjelennek az aktualitások. Mehetünk Balira vagy Mexikóba a regényhőseimmel, az biztos, hogy nem véletlenül ismertek sokan magatokra vagy a “szomszéd lányra”, illetve egy-egy tipikusan magyaros helyzetre a könyveimben. (Azt gondolom, ez az újságíró Fejős Éva, aki megmutat helyzeteket, és az ítélkezést az olvasóra bízza.)
Szóval, itt a vírus, beleveszem a történetbe, Ti naponta kérdezitek, mikor jön az új könyv - így találtam ki ezt a mozaikregény-szerkezetet: hetente egy fejezetet (részt) komplett, borítóval elkészített e-könyvben kaptatok meg, és amikor helyreállt az élet, az egészet egyben, egy kész kötetben. Mivel nagyon szeretem és passzol is hozzám a rövid próza, óriási élvezet volt megírni az egyes történeteket úgy, hogy összekapcsolódjanak nagy egésszé a végére. Köszönöm, hogy annyian megvettétek csomagban, életmentő volt ez akkoriban a kiadónknak.
Ma is nagyon bírom az összes szereplőt, tudjátok, tízen vannak, és kirándultunk is a történetben Görögországba, Miamiba és újra írhattam az általam imádott Puerto Ricóról is (először a Karibi nyárban).
Ezt a könyvet sokfelé vittem magammal, többdzör újraolvastam, egyik kedvencem ez a mozaikregény.
Vissza az előző oldalra!