33. nap, harmincharmadik könyv
HALÁL EMLÉKÜL

Előrebocsátom, hogy a fotót egyik kedves olvasóm készítette, mindig küld egyet, ha nyaralni megy, vagyis mindig Fejős Éva-könyvvel megy nyaralni.
A Halál emlékül egy régi kéziratom, ami még csak papíron létezett, és bevallom, el is felejtettem, hogy létezik.
Anyu hívta fel a figyelmemet, hogy ki fogja dobni a "papírkacatokat", ha kell valami a régi papírjaim közül, nézzem át őket. Hazahoztam ezt a kéziratot – egyáltalán nem rémlett, mi is ez. Különben nem memóriazavaros vagyok, hanem olyan sok kéziratot dobtam annak idején a fiókba, olyan sok könyvet írtam magamnak, hogy kiment a fejemből ez a bizonyos Halál emlékül című krimi.
Pár héttel később eldöntöttem, hogy bele fogok lapozni.
És már az első sorok behúztak!
Igen, akkor még úgy írtam, hogy elképzeltem a helyszínt (itt a Sierra Madrét), ezért nem utaztat olyan jól ez a könyv, mint a többi Fejős Éva-regény – viszont egy nagyon izgalmas krimi!
Még az utolsó harmadban sem tudtam, ki a tettes.
Ráadásul felismerhető a saját hangom, kevesebb humort engedtem meg akkoriban, cserébe viszont vegytiszta krimit írtam.
Azonnal eldöntöttem, hogy kiadom: és olyan különleges, bársony felületkezeléses (úgynevezett flokkolt) borítót tervezhetettem neki, amin a mai napig sokan imádtok végigsimítani.
Persze, tartottam attól, hogy Ti, a mai Fejős Éva-könyvek olvasói mit szóltok majd ehhez a krimihez – és, tudjátok mi történt? A legtöbben imádtátok, izgultatok rajta, szóval csodás visszajelzéseket kaptam. Köszönöm!

Megnézem a könyvet!