Hogyan született?
36. nap, harminchatodik könyv
SZÉLHÁMOS CSÁBÍTÁS
„– Na jó. Bora, azt ugye tudod, hogy három sikertelen próbálkozás után letilt a telefonja? Hacsak nem tudod a PUK-kódját.
– Ha tudnám, már bent lennék a telóban.
– Áruld már el nekem, mennyivel leszel okosabb, ha bejutsz!
– Nem tudom. Nincs más nyom, amin elindulhatnék.
– És ha csak ülnél a fenekeden, amíg visszajön? Szerintem estére, vagy legkésőbb holnapra visszatér. Addig engedd el magad, napozz, programozz a szüleinkkel…
– Figyelj, Barni, én szándékosan nem jöttem elő azzal, hogy Saroltáról te raktad fel a netre a részegvideót, de ha gondolod, erről is beszélgethetünk…
– Te ismered a nagymuttert?! Mert ha igen, akkor esetleg kitalálhatod, hogy történnek a dolgok, amikor Sarolta különféle nyomásokat gyakorol az emberre.
Hallgatok.
– Jó, akkor elmondom neked, hogy kényszer hatása alatt álltam. A te nagyanyád, Bora, a te nagyanyád… – keresgéli a megfelelő kifejezést, majd végül megtalálja: – nem normális.
– Sarolta a te nagyanyád is – emlékeztetem.
– Igen, és ez néha elkeserít. Vagyis a legtöbbször elkeserít. Na figyelj. Szerintem a féltékenységtől és a kíváncsiságtól hajtva szeretnéd megnézni a „pasid telefonját, és figyelmeztetnem kell téged arra, hogy aki keres, az talál. Viszont… Ha valóban fel akarod törni Ariel telefonját, akkor van egy javaslatom…”
A Szélhámos-sorozat az imádott gyermekeim közé tartozik, és bár néha dühös vagyok valamelyik szereplőjére, igazán mind a szívemhez nőttek, és alig várom, hogy Ti is elolvassátok az ötödik részt, amit nyomdába küldés előtt a napokban olvastam el újra. Vicces, határozottan.
Remélem, látjátok, hogy még nem értünk a játéksorozat végére, mert a Szélhámos szerelem véletlenül “duplázott”, és lesz egy meglepom is, úgyhogy nem a mai az utolsó nap.
A nyeremény fejősévás, de nem könyv!! Olyasvalami, ami senkinek sincs (még), és imádni fogjátok.
Vissza az előző oldalra!