7. nap, hetedik könyv
DALMA

Alighogy befejeztem a Cuba Libre-t, nekiültem megfejteni az egyik hősnő, Dalma gyerekkorát. Vagy két hét alatt lettem kész, élveztem az új, naiv, bölcs gyermeki hangot, a kirekesztett lány önmagára találását. Míg írtam, nagyon fájt, ahogy sokan a “másságát” kezelik, ebből egyenesen következik, hogy amolyan magának való kislány lesz, és egyben ventiláltam a saját óvodás élményeimmel kapcsolatban is. (Sírtam, mire az óvónők kigúnyoltattak a többiekkel, másnap még jobban sírtam, ugyanez, na ez ment hosszú hónapokig, utáltam az egészet.)
A Dalma egy kis szerelemgyerek nekem, kisregénynek készült, később, a saját kiadómban a Holiday című kötetemben jelent meg, és máig úgy érzem, ez az elfogadás könyve, a megértésé, annak megértéséé, hogy mindannyian mások vagyunk. Előtte és azóta is drukkoltam-drukkolok a Dalmáknak.
Érdekes, hogy Dalmát sokan érzitek magatokhoz nagyon közel, ám sokan nem kedvelitek. Én nagyon szeretem, egy kicsit az ovis énem ő.

Megnézem a könyvet!