9. nap,
kilencedik könyv

KARÁCSONY NEW YORKBAN

Először a címet találtam ki. Az M5-ösön jöttünk haza egy olvasótalálkozóról Balázzsal, beugrottunk a Kakasba már Budapesten egy gyors vacsira, és ahogy leültünk az asztalhoz, megvolt a cím. Rögtön meg is írtam a kiadónak, aztán jött az OK (és a kajánk).

És amikor belekezdtem a New York írásába: imádtam WSW karakterét. Az asszisztensét. Linát. De leginkább Martint! Ellenpontozza egymást apa és fia hangja, élvezet volt ugrálnom egyikből a másikba. A mai napig ez az egyik kedvenc regényem. A zene, a felnőtté válás, a szerelem, a döntések könyve. Abban a nagy szerencsében volt részem, hogy láthattam New Yorkot a karácsonyi fényében is, és a hangulatát visszahozhattam a regényben.

Hogy kicsit nyitva marad a történet vége? Nem értek egyet ezzel. Ha olvasol a sorok között, akkor ott van, hogy szerintem mi történt AZUTÁN. Lehet, hogy Te mást olvasol ki belőle a végén. Akkor szerinted az történt AZUTÁN. De olyan jó továbbgondolni egy regény főhőseinek sorsát, tűnődni, mi lesz velük, miután rájuk csukod a könyvet, nem?

Azt mondjátok, és én is így gondolom (főleg most, hogy már fel is olvasom az írásaimat): a sztori mellett nagyon jó, hogy a beszélt nyelvet használom és használják a karaktereim. Főleg A mexikóitól és a Cuba Libre-től kezdve érhető ez tetten; a párbeszédeket úgy hallod, mintha csak az utcán melletted beszélnének, nem? Martin és Wayne stílusát és hangját nagyon kedvelem. A szerkesztőm egyébként úgy vélte, szerinte NEM HÍVHATNAK egy sötét múltú amerikai rockzenészt Wayne Sunny White-nak. Aztán miért nem?, kérdeztem, és végül megvédtem a Wayne-t és a Sunnyt is (a White-ot meghagyta volna).

Lassan jön a hűvös idő. Ha még nem olvastad, szerintem itt az ideje, hogy fellapozd a Karácsony New Yorkban-t! (Vagy újraolvasd).

A harmadik kiadás a legütősebb: a webshopos példányaink első oldala illatosított, igazi karácsonyi illatú!

Megnézem a könyvet!