Követitek Nikit Nápolyba

A Nápolyi vakáció eredeti címe egy híres film címe lett volna: Térden állva jövök hozzád. Még az Ulpiusban találták ki, hogy legyen ez a következő könyvcímem, mivel elmondtam, hogy „olaszos” történet lesz. De már amikor írtam, érezhetően megromlott a viszony a kiadó és köztem, és eszem ágában nem volt a végén odaadni a kéziratot. Ahogy már olvashattátok, gondban voltam, mert szerződés kötött még évekre az Ulpiushoz, viszont már elkezdték a lejáratásomat, és mindent, hogy ott tartsanak és befogják a számat. Én pedig már a saját utamat szerettem volna járni. Így aztán az lett a vége, hogy a kézirat az egyik ügyvédemhez került letétbe, nem adtam le, és vártam. Közel háromnegyed évvel később tudtam elválni a kiadómtól, és akkor már saját címen jelentettem meg – a Most kezdődik után, 2013 telén – a Nápolyi vakációt. Csodálatos ívet húz maga után ez a könyv. Megállíthatatlan, pedig mostanában már alig-alig beszélek róla. Mivel a helyszínei (elsősorban Nápoly, de Positano és Capri is) már fapados légitársasággal is megközelíthetők, nagyon sok olvasóm jelezte, hogy a történet hatására Nápoly környéki vakációt tervez. Sokan küldtek onnan olyan felvételt, amin a regényt szorongatják a tengerparton... Nekem Nápoly fontos város, levetkőztem már első látogatásom idején a félelmeimet, ezért úgy alakult, hogy már öt-hat alkalommal jártam-nyaraltam ott, de mindig biztonságosnak éreztem. Bejártam, kávéztam a kukásokkal hajnalban, ültem a város és a tenger felett este, robogtam le-fel több mint háromszáz lépcsőn a tengerig Positanóban, kirándultam az Amalfi-öbölben, kismotoroztam Caprin, egyszerűen élveztem az illatokat, a látványt, a déli olaszok közvetlenségét, az ízeket... és ezeket szerintem egész jól beleadtam a Nápolyi vakációba. És egy újságírót is, aki dacol mindennel, felderít, riportokat ír, és nagyon nehéz megvenni. Azt hiszem, alapvetően azért már elkezdett hiányozni az újságírás, ezért is alkottam meg a hősnő, Niki karakterét.

A borítót is én álmodtam meg, mint később az összes fotós borítóm tervéhez én kerestem/találtam az alapfotót. Egyébként az ulpiusos szakítás után én döntöttem úgy, hogy változtatok, addig rajzolt borítólányaim voltak, de addigra már szinte minden romantikus szerző felvette ezt a vonalat, úgyhogy újítás is volt, hogy áttértem a fotókra. Nem mondom, hogy minden olvasóm kedvelte ezt, sőt sokan évekkel később is a régi borítótípust „követelték vissza” – amit egyébként 2017-ben meg is kaptak. Na nem azért, mert annyian kérték, hanem eljön az az idő is, amikor elfárad egy kicsit a fotós vonal, és a megújuláshoz visszanyúltam a rajzolt borítólányokhoz. Ebben hatalmas segítség Parádi Gabriella, mert az ő gyönyörűen megrajzolt, a történetekhez passzoló borítólányai nélkül nyilván nagy elakadásban lennék. Így viszont megújultak az új könyvek, méghozzá úgy, hogy visszanyúltunk egy régebbi vonalhoz, és azt modernizáltuk.

A Nápolyi vakációban ismét ott a krimiszál, amit sok olvasóm már megkedvelt, sőt mondhatom, sokakkal én kedveltettem meg magát a műfajt.

Megnézem a könyvet!