Megjelent a legújabb regényem, ez már a 31. a könyveim sorában, és nagyon jó volt írni a történetet. Az eredeti hősnő csak Zorka lett volna, aki egy este úgy dönt, hogy mostantól ami a szívén, az a száján… de bejöttek más nagyon erős karakterek is. Például a főügyész, meg persze Ladányi Niki (Nápolyi vakáció) a párjával – akinek időnként elírtam a vezetéknevét – és persze a magánnyomozó nagyi sem maradhatott ki… Egy rövid párbeszéd a regényből, és két kép a megjelenés napjáról:
“- Az egyébként egyáltalán nem életszerű, mármint szerintem, hogy fogod magad, elolvasol egy könyvet, és annak hatására felrúgsz mindent az életedben.
– Mondom, hogy megláttam azt a hülye faszt egy Facebook-fotón.
– Ki kellett volna törölnöd az ismerőseid közül, de már régen.
– Nem az ő oldalán láttam, hanem az egyik csapattársa tette ki a győztes meccs után a fotót. És, nehéz elmondani, most is rosszul vagyok tőle: ott a gyűrű az ujján. Gyűrű!
– Jól van, Zorka, de ennek már vége! Hallod?
–...
– Neki is írtál esetleg...? Sms-eztél neki? Hallod?
– Aha. Hát most nem akarok erről beszélni.
– Uramisten, te aztán tényleg menthetetlen vagy.”