Mit kezdjünk az álmainkkal?

Az olvasókkal a kezdetektől közvetlen kapcsolatban voltam. Amikor a kiadó felajánlotta, hogy vezetik a Facebook-oldalamat (az akkorit, azóta már új oldal, a Fejős Éva hivatalos oldala nevű aktuális, de majd arról is írok, hogy miért kellett váltanom), döbbenten néztem a marketingízű első bejegyzéseket, és a kezembe vettem a kommunikációt. A reakciókból, visszajelzésekből kiderült számomra, hogy az olvasóim életére is hatnak a regényeim. Nagy döntéseket hoznak a hatásukra. Eleinte azt gondoltam, azért, mert a hőseimet elutaztatom, így rálátnak az életükre és a problémáikra (ebben egyébként ma is hiszek), így az olvasók, bevonódva a történetbe, szinte akaratlanul is előveszik az eltemetett gondjaikat, és közelebb jutnak a megoldáshoz. De aztán kiderült, hogy a regényhőseim (hősnőim) bátorsága példát ad számukra, döntésre sarkallva őket. Ez a felelősség meg is ijesztett. Első ízben akkor szembesültem a felelősséggel, amikor Annamari azzal keresett meg, hogy A mexikóit elolvasva rájött: neki is változtatnia kell, elindulnia Londonba az álmai után. Felmondott a munkahelyén, és kint már meg is találta az új munkahelyet, ami az álomállása felé vezeti. Kérdeztem: miért pont a regényhősöm hatására tette meg ezt a lépést? Azt felelte: „Ha Galántai Zsófinak (A mexikói főhősének) sikerült, akkor nekem is sikerülni fog!”. Megrázott, megindított, megijesztett. De a bátor döntések mindig, vagy szinte mindig jók: Annamarinak is bejött, közelebb jutott az álmaihoz, sőt megtalálta az álomállást is. Ő azt is megfogalmazta, hány évet ad kint magának ahhoz, hogy az itthoni egzisztenciáját megteremtse. Ma már itthon él, jó állásban, saját lakásban, és ehhez az út Londonon keresztül vezetett számára. De nem az ő története volt az egyetlen. Sokan írták-mesélték, hogy valamelyik hősnőm hatására hoztak meg kisebb-nagyobb elhatározást az életükben, változtattak azon, ami nem volt jó az életükben. És sokan el mertek indulni a gyerekkori álmaik után. Ez az, amiben én mindig hittem: a fontos gyerekkori álmainkat nem engedhetjük elveszni. Azok azért születtek, azért dédelgettük őket, hogy egyszer megvalósuljanak, valóra váljanak. Ez az én életemben is így van, és nagyon örülök, hogy ez az üzenet – amit talán tudat alatt is beleszövök minden regényembe – eljutott az olvasóimhoz. Az álmaink nem arra valók, hogy elfelejtsük, eltemessük őket, hanem arra, hogy minél közelebb jussunk a valóra váltásukhoz.